Tisztelt Honfitársaim!

Felszólalássorozatommal nem titkolt szándékom felkelteni az Önök érdeklődését gazdag történelmi, hagyomány- és kultúrkincsünkre, melynek ékköve az egyedülálló, nemzeti identitásunkat meghatározó, minden más nyelvtől markánsan elkülönülő magyar nyelv, melyre méltán lehetünk büszkék.

Nagyon igaz gróf Széchenyi István állítása, miszerint „nyelvében él a nemzet”, éppen ezért páratlan gazdagságú és logikájú nyelvünk és népünk eredetét szándékosan hamisították és hamisítják meg azok, akik a magyar nemzettest szétverésében voltak érdekeltek és újjákovácsolásának megakadályozása a céljuk ma is.

A finnugor származáselmélet valótlanságát, aljas ránk erőltetését akkor értjük meg, ha először az annak kialakulásához vezető történelmi körülményeket vesszük szemügyre.

Az 1848-as Forradalom és Szabadságharc leverése után, miután a nemzetet fegyverrel derékba törték, legjobbjait kivégezték, a Habsburg uralom nekilátott a magyarság szellemi és kulturális megtörésének is.

Mindannyiunk előtt közismert a magyar oktatásban meghonosított és erőltetett származáselmélet, mely őseink finnugor mivoltát hangoztatja. Ezen elmélet kidolgozója két német származású nyelvész volt, Josef Budenz és Paul Hunsdorfer. A múlt században robbant ki az "ugor-török nyelvháború", melyben egyik oldalt Szentkatolnai Bálint Gábor és Vámbéry Ármin állt, velük szemben a Monarchiát kiszolgáló, sok esetben külföldi, és önjelölt, laikus kutató, élükön a már említett Paul Hunsdorferrel és Joseph Budenzzel. Sokat elárul Budenz magyar nyelv iránti elkötelezettségéről az a mondat, melyet Alquist finn nyelvésznek írt: „Az ember könnyen elveszíti a kedvét Magyarországon, ha olyan haszontalan dolgokkal foglalkozik, mint a magyar nemzet nyelvének kutatása.” A vitában Trefort Ágost Vallás- és Közoktatásügyi miniszter a hamis és erőltetett finnugor őstörténet ellen tiltakozó magyaroknak a kor szellemének megfelelően így válaszolt: "Tisztelem az urak álláspontját, nekem azonban -, mint miniszternek - az ország érdekeit kell néznem, és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb finnugor származás princípiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finnugor eredet mellett törnek lándzsát." S ez így van mind a mai napig.

A magyar közvéleményben – ahogyan ezt A szkíta, hun, avar és magyar azonosságot bemutató felszólalásomban már felvázoltam - a hun hagyományokból kialakított nemzettudat élt, nagyon helyesen. Így kifejezetten rosszul fogadták az idegenek által kialakított új elméletet, mely sutba vágta mindazt, melyre a magyarság oly büszke volt, a valódi keleti származást, a szkíta örökséget.

Arany János „Az orthologusokra” című művében így ír:
„Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt
Ami új van benne mind rossz
Ami régi, az meg tót.”

Az 1850-as években elbocsájtottak minden korábbi kutatót, nyelvészt, történészt, helyüket német és cseh tudósokkal töltötték fel, s megindították azt a szellemi hadjáratot, féktelen rombolást, kulturális ámokfutást a magyar történelemben és őstörténet kutatásban, mely mind a mai napig tart és szétverte a magyar nemzeti büszkeséget. Tacitust idézve: "Jaj annak a népnek, akinek történelmét ellensége írja." A miénket már több mint egy évszázada ők írják. Az MTA fiókjaiban elrejtették krónikáinkat, szellemi betyárkodásnak nevezve minden más elméletet, így a helytelen finnugor-származás, melyet a finnek már régóta nem is tanítanak, valóságos szent tehén dogmává rögzült, még mindig szellemi inkvizíció és a publikálási lehetőség teljes megtiltása jár mindazoknak, akik bármilyen másfajta őstörténeti aspektust vallanak.

Pedig nagyon kézenfekvő, hogy a magyarság és a magyar nyelv eredetét ott kell keresnünk, ahol olyan nyelvű, kultúrájú és megjelenésű emberek élnek, mint mi. Az antropológiai, régészeti és nyelvészeti bizonyítékok mind azt támasztják alá, hogy gyökereinket a török-szkíta népek között kell keresnünk.

Szebb magyar jövőt!

Ferenczi Gábor
jobbik.hu